1 Ezért, mivel már tovább nem viselhettük el, jónak ítéltük, hogy magunk maradjunk Athénban, 2 és elküldtük Timóteust, a mi atyánkfiát és Istennek szolgáját és munkatársunkat a Krisztus evangéliumának hirdetésében, hogy erősítsen titeket, és bátorítson hitetekben, 3 hogy senki meg ne tántorodjék a jelenlegi szorongattatások között, mert ti magatok is tudjátok, hogy erre rendeltettünk. 4 Mert amikor nálatok voltunk, már előre megmondtuk nektek, hogy szorongattatásban lesz részünk, és tudjátok, hogy úgy is volt. 5 Azért én is, mivel tovább már nem tudtam elviselni, elküldtem, hogy megismerjem a ti hiteteket, hogy nem kísértett-e meg valami módon a kísértő, és nem lett-e hiábavalóvá fáradozásunk.

6 Most pedig, hogy tőletek megérkezett hozzánk Timóteus, és örömhírt hozott nekünk a ti hitetek és szeretetetek felől és arról, hogy szívesen emlékeztek ránk, és látni kívántok minket, amint mi is titeket. 7 Így tehát hitetek által megvigasztalódtunk veletek kapcsolatban, atyámfiai, szorongattatásunk és szükségünk közepette, 8 mert szinte megelevenedünk, ha ti erősek vagytok az Úrban.

9 Hogyan is adhatnánk hálát Istennek értetek és mindazért az örömért, amellyel megörvendeztettetek minket Istenünk előtt, 10 amikor éjjel és nappal buzgón esedezünk, hogy megláthassunk titeket, és kipótoljuk hitetek hiányait?

11 Maga az Isten, a mi Atyánk és a mi Urunk Jézus Krisztus egyengesse utunkat hozzátok. 12 Titeket pedig gyarapítson az Úr, és gazdagítson az egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben, ahogy mi is szeretünk titeket. 13 Tegye erőssé szíveteket, feddhetetlenné a szent életben a mi Istenünk és Atyánk előtt, amikor a mi Urunk Jézus Krisztus eljön minden szentjével együtt.