1 Pál, apostol (nem emberektől, sem nem ember által, hanem Jézus Krisztus által és az Atya Isten által, aki feltámasztotta őt a halálból); 2 és a velem levő összes atyafiak, Galácia gyülekezeteinek:

3 Kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől és a mi Urunk Jézus Krisztustól, 4 aki adta önmagát a mi bűneinkért, hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból, az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint, 5 akinek dicsőség örökkön-örökké! Ámen.

6 Csodálkozom, hogy attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliumra hajlotok. 7 Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. 8 De ha akár mi avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok. 9 Amint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, amit elfogadtatok, átok legyen.

10 Mert most embereknek engedek-e avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-e tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekeznék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.

11 Tudtotokra adom pedig, atyámfiai, hogy az az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való, 12 mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által.

13 Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban, hogy én igen nagyon háborgattam az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt. 14 És felülmúltam a zsidóságban nemzetembeli sok kortársamat, szerfelett rajongva atyai hagyományaimért. 15 De mikor az Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétől fogva, és elhívott az ő kegyelme által, 16 hogy kijelentse az ő Fiát énbennem, hogy hirdessem őt a pogányok között: azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel, 17 sem nem mentem Jeruzsálembe az előttem való apostolokhoz, hanem elmentem Arábiába, és ismét visszatértem Damaszkuszba.

18 Azután három esztendő múlva fölmentem Jeruzsálembe, hogy Pétert meglátogassam, és nála maradtam tizenöt napig. 19 Az apostolok közül pedig mást nem láttam, hanem csak Jakabot, az Úr testvérét. 20 Amiket pedig néktek írok, ím Isten előtt mondom, hogy nem hazudom. 21 Azután mentem Szíriának és Ciliciának tartományaiba. 22 Személyesen pedig ismeretlen voltam a Júdeában levő keresztyén gyülekezetek előtt, 23 hanem csak hallották, hogy aki minket üldözött egykor, most hirdeti azt a hitet, amelyet egykor pusztított. 24 És dicsőítették bennem az Istent.