1 Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyat szelídségnek lelkével, ügyelve magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is. 2 Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét. 3 Mert ha valaki azt véli, hogy ő valami, holott semmi, önmagát csalja meg. 4 Minden ember pedig az ő maga cselekedetét vizsgálja meg, és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekedése és nem másra nézve. 5 Mert ki-ki a maga terhét hordozza.

6 Akit pedig az igére tanítanak, közölje minden javát tanítójával.

7 Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratja is. 8 Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet. 9 A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk. 10 Ezért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen pedig a mi hitünknek cselédeivel.

11 Látjátok, mekkora betűkkel írok néktek a saját kezemmel!

12 Akik testre szépek szeretnének lenni, azok kényszerítenek titeket a körülmetélkedésre; csak azért, hogy a Krisztus keresztjéért ne üldözzék őket. 13 Mert maguk a körülmetélkedettek sem tartják meg a törvényt; hanem azért akarják, hogy ti körülmetélkedjetek, hogy a ti testetekkel dicsekedjenek. 14 Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ és én is a világnak. 15 Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem használ semmit, hanem az új teremtés. 16 És akik e szabály szerint élnek, békesség és irgalmasság azokon és az Istennek Izraelén.

17 Ezek után senki nekem bántásomra ne legyen; mert én az Úr Jézusnak bélyegeit hordozom az én testemben.

18 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen a ti lelketekkel, atyámfiai! Ámen.