8
1 A legfontosabb azokra nézve, amiket mondunk az, hogy olyan főpapunk van, aki a mennyei Felség királyi székének jobbjára ült, 2 mint a szent helynek és az igazi sátornak szolgája, amelyet az Úr és nem ember épített.
3 Mert minden főpapot ajándékok és áldozatok bemutatására rendelnek, ezért szükséges, hogy legyen valamije, amit áldozatul vigyen. 4 Ha tehát a földön volna, még csak pap sem lehetne, mert már vannak papok, akik a törvény szerint áldozati ajándékokat mutatnak be, 5 Ezek a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogyan Isten mondta Mózesnek, amikor fel akarta állítani a sátort: „Meglásd – így szólt – , hogy mindent arra a mintára készíts, amelyet a hegyen láttál.“
6 Most azonban a mi főpapunk annyival kiválóbb szolgálatot nyert, amennyivel jobb szövetségnek közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett.
7 Mert ha az első kifogástalan lett volna, nem került volna sor a másodikra. 8 Mert megdorgálva őket így szól:
„Íme, napok jönnek, ezt mondja az Úr, és Izrael házával és Júda házával új szövetséget kötök.
9 Nem olyan szövetséget, amelyet kötöttem
az ő atyáikkal azon a napon,
amikor kézen fogtam őket,
hogy kivezessem Egyiptomból.
Mivel ők nem maradtak meg az én szövetségemben, azért én sem,
törődtem velük“
– ezt mondja az Úr.
10 „Ez lesz az a szövetség, amelyet kötök Izrael
házával ama napok múltán – így szól az Úr – ,
törvényemet adom elméjükbe,
és az ő szívükbe írom be azokat,
és Istenük leszek,
ők pedig népem.
11 Akkor senki sem tanítja az ő felebarátját
és atyjafiát ezt mondva: Ismerd meg az Urat!
Mert mindnyájan megismernek engem,
kicsik és nagyok egyaránt.
12 Mert megkegyelmezek álnokságuknak,
és bűneikről és gonoszságukról nem emlékezem meg.“
13 Amikor az újról beszél, óvá tette az elsőt, ami pedig elavult, közel van az enyészethez.