MÁTÉ.
14.
Abban az időben Heródes negyedes fejedelem meghallotta Jézus hírét, 
és ezt mondta szolgáinak: „Ez Keresztelő János: ő támadt fel a halálból, és ezért működnek benne az erők.“ 
Mert Heródes elfogatta Jánost, és megkötözve tömlöcbe vettette Heródiás kedvéért, testvérének, Fülöpnek feleségéért. 
Mert azt mondta neki János: „Nem szabad neked ővele élned.“ 
De amikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert prófétának tartották őt. 
Hanem amikor Heródes születésnapját ünnepelték, táncolt Heródes lánya őelőttük, és megtetszett Heródesnek. 
Ezért esküvel fogadta, hogy amit kér, megadja neki. 
A leány pedig anyja rábeszélésére ezt mondta: „Add ide nekem egy tálban Keresztelő János fejét.“ 
Megszomorodott a király, de esküje és a vendégek miatt megparancsolta, hogy adják oda. 
Elküldetett, hogy fejét vegyék Jánosnak a tömlöcben, 
elhozták a fejét egy tálban, odaadták a leánynak, ő pedig odavitte az anyjának. 
Azután eljöttek tanítványai, elvitték a testet, és eltemették. Majd elmentek, és jelentették Jézusnak. 
Amikor ezt meghallotta Jézus, elment onnan hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság ezt meghallva gyalog követte őt a városokból. 
Amikor kiszállt Jézus, látta a nagy sokaságot, megszánta őket, és betegeiket meggyógyította. 
Mikor pedig esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és ezt mondták: „Puszta hely ez, és az idő már későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba, és vegyenek maguknak eleséget.“ 
Jézus pedig ezt mondta nekik: „Nem szükséges elmenniük, adjatok nekik ti enni.“ 
Azok pedig ezt mondták neki: „Nincsen itt csupán öt kenyerünk és két halunk.“ 
Ő pedig ezt mondta: „Hozzátok ide hozzám.“ 
Akkor megparancsolta a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vette az öt kenyeret és a két halat, szemeit az égre emelte, hálát adott, megszegte a kenyereket, a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. 
Mindnyájan ettek és jóllaktak, felszedték a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral. 
Akik pedig ettek, mintegy ötezren voltak férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül. 
Mindjárt ezután Jézus kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak be a hajóba, és menjenek át a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot. 
És amint elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magányosan imádkozni. Mikor pedig beesteledett, egyedül volt ott. 
A hajó pedig ekkor már a tenger közepén volt, a haboktól háborgattatva, mert a szél szembe fújt. 
Az éjszaka negyedik részében hozzájuk ment Jézus a tengeren járva. 
Amikor látták a tanítványok, hogy a tengeren jár, megrémültek, és azt mondták, hogy kísértet, és félelmükben kiáltoztak. 
Jézus azonnal hozzájuk szólt, és ezt mondta: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!“ 
Péter ekkor így felelt neki: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy hozzád mehessek a vízen.“ 
Ő pedig ezt mondta: „Jöjj!“ És Péter kiszállt a hajóból, hogy a vizeken járva Jézushoz menjen. 
De amikor látta a nagy szelet, megrémült, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: „Uram, tarts meg engem!“ 
Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?“ 
Amikor beléptek a hajóba, elállt a szél. 
A hajóban levők pedig odamentek hozzá, leborultak előtte és mondták: „Bizony, Isten Fia vagy.“ 
És átkelve a tavon eljutottak Genezáret földjére. 
Amikor megismerték őt annak a helynek lakosai, szétküldték hírét az egész környékben, és minden beteget odavittek hozzá. 
Kérték, hogy csak ruhájának peremét érinthessék meg. Akik megérintették, mindnyájan meggyógyultak.