1 Amikor közeledtek Jeruzsálemhez és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez jutottak, akkor elküldött Jézus két tanítványt, 2 és ezt mondta nekik: „Menjetek ebbe a faluba, amely előttetek van, és ott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt a csikóját: oldjátok el, és hozzátok ide nekem. 3 Ha valaki valamit szól nektek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és rögtön el fogja engedni őket.“

4 Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása, aki így szólt:

6 A tanítványok pedig elmentek, és úgy cselekedtek, amint Jézus parancsolta nekik. 7 Elhozták a szamarat és annak csikóját, felsőruhájukat rájuk terítették, Jézus pedig ráült. 8 A sokaság legnagyobb része pedig felsőruháit az útra terítette, mások pedig fákról gallyakat vagdostak, és az útra szórták. 9 Az előtte és utána menő sokaság pedig így kiáltott:

10 És amikor bement Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és kérdezték: „Kicsoda ez?“

11 A sokaság pedig ezt mondta: „Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.“

12 És bement Jézus az Isten templomába, és kiűzte mindazokat, akik árultak és vásároltak a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta. 13 És ezt mondta nekik: „Meg van írva: »Az én házamat imádság házának mondják: ti pedig latrok barlangjává tettétek.«“

14 Azután vakok és sánták mentek hozzá a templomban, és meggyógyította őket. 15 A főpapok és az írástudók pedig látva a csodákat, amelyeket cselekedett, és a gyermekeket, akik a templomban kiáltoztak: „Hozsánna a Dávid Fiának!“ – haragra gerjedtek, 16 és ezt mondták neki: „Hallod, mit mondanak ezek?“

Jézus pedig ezt válaszolta nekik: „Hallom. Sohasem olvastátok: »A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget?«“

17 Ezután otthagyta őket, kiment a városból Betániába, és ott maradt éjjel.

18 Reggel pedig a városba visszajövet megéhezett. 19 És meglátott egy fügefát az út mellett, odament hozzá, és nem talált rajta semmit, hanem csak leveleket. Ekkor ezt mondta neki: „Gyümölcs ezután rajtad soha ne teremjen!“ És a fügefa azonnal elszáradt.

20 Látták ezt a tanítványok, és csodálkozva mondták: „Hogyan száradt el a fügefa oly hirtelen?“

21 Jézus pedig ezt felelte nekik: „Bizony mondom néktek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak azt tehetitek meg, ami ezzel a fügefával történt, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel, és zuhanj a tengerbe, az is megtörténik. 22 És amit imádságotokban kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.“

23 Amikor bement a templomba, odamentek hozzá a főpapok és a nép vénei, amint tanított, és ezt mondták: „Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? És ki adta neked ezt a hatalmat?“

24 Jézus ezt felelte nekik: „Én is kérdezek egy dolgot tőletek, amire ha megfeleltek nekem, én is megmondom nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket. 25 A János keresztsége honnan volt: mennyből vagy emberektől?“

Azok pedig így tanakodtak magukban: „Ha azt mondjuk: mennyből, azt mondja majd nekünk: Akkor miért nem hittetek neki? 26 Ha pedig azt mondjuk: emberektől, akkor félünk kell a sokaságtól, mert Jánost mindenki prófétának tartja.“

27 Ezért így feleltek Jézusnak: „Nem tudjuk.“ Ő pedig ezt mondta nekik: „Én sem mondom meg nektek micsoda hatalommal cselekszem ezeket.

28 „De mit gondoltok ti? Volt egy embernek két fia, és odamenve az elsőhöz, ezt mondta: Eredj, fiam, munkálkodj ma a szőlőmben.

29 Az pedig így felelt: Nem megyek; de azután meggondolta magát, és elment.

30 A másikhoz is odamenve, hasonlóképpen szólt. Ő pedig azt felelte: Elmegyek Uram – de nem ment el.

31 E kettő közül melyik teljesítette az atyja akaratát?“

Ezt felelték neki: „Az első.“ Jézus ekkor ezt mondta nekik: „Bizony mondom néktek: A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. 32 Mert eljött hozzátok János, az igazság útján, és nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki. Ti pedig, akik ezt láttátok, azután sem tértetek meg, és nem hittetek neki.“

33 Hallgassatok meg egy másik példázatot: „Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, azt gyepűvel körülvette, sajtót ásott le benne, és tornyot épített, kiadta munkásoknak, és elutazott. 34 Amikor pedig a szüret ideje elérkezett, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a termést.

35 A munkások megfogták a szolgáit, az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. 36 Ismét küldött más szolgákat, többet, mint az előbb, és azokkal is úgy cselekedtek. 37 Utoljára pedig elküldte saját fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.

38 De a munkások meglátták a fiút, és azt mondták maguk közt: Ez az örökös. Gyertek, öljük meg, és foglaljuk el az örökségét. 39 És megfogták őt, kivetették a szőlőből, és megölték.

40 Amikor azért megjön a szőlőnek ura, vajon mit tesz ezekkel a munkásokkal?“

41 Ezt felelték neki: „Mivel gonoszok, gonoszul elveszti őket, a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik idejében odaadják majd neki a termést.“

42 Erre Jézus ezt kérdezte tőlük: „Sohasem olvastátok az Írásokban:

43 Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. 44 És aki erre a kőre esik, szétzúzza magát, akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.“

45 Amikor a papok és a farizeusok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél. 46 És amikor el akarták őt fogni, megrémültek a sokaságtól, mivel prófétának tartották őt.