1 Jézus ismét példázatokban beszélt nekik: 2 „Hasonlatos a mennyek országa a királyhoz, aki a fiának menyegzőt készített. 3 Elküldte szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak voltak; de nem akartak eljönni.

4 Ismét küldött másik szolgákat, ezt mondva: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Íme, ebédemet elkészítettem, ökreim és hizlalt állataim le vannak vágva, és kész minden: gyertek a menyegzőre.

5 De azok nem törődtek vele, elmentek: az egyik a szántóföldjére, a másik a kereskedésébe. 6 A többiek pedig megfogták szolgáit, bántalmazták, és megölték őket. 7 Meghallotta ezt a király, megharagudott, és elküldte hadait, és ezeket a gyilkosokat megölette, és városaikat fölégette.

8 Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem voltak méltók. 9 Menjetek azért a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok be a menyegzőre. 10 És kimentek a szolgák az utakra, begyűjtöttek mindenkit, akiket csak találtak, jókat és gonoszakat egyaránt. És megtelt a menyegző vendégekkel.

11 Amikor bement a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem volt menyegzői ruhája, 12 és ezt mondta neki: Barátom, hogyan jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott.

13 Akkor mondta a király a szolgáknak: Kötözzétek meg lábait és kezeit, vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lesz sírás és fogcsikorgatás.

14 Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.“

15 Ekkor a farizeusok elmentek, és tanácsot tartottak, hogy szóval csalják tőrbe. 16 Elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal, akik ezt mondták: „Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődsz senkivel, mert nem emberek személyére nézel. 17 Mondd meg nekünk tehát, mit gondolsz: szabad-e a császárnak adót fizetnünk vagy nem?“

18 Jézus pedig ismerve álnokságukat, ezt mondta: „Mit kísértetek engem, képmutatók? 19 Mutassátok nekem az adópénzt.“ Azok pedig odavittek neki egy dénárt. 20 Ekkor ezt kérdezte tőlük: „Kié ez a kép és ez a felírás?“

21 Azt felelték neki: „A császáré.“ Akkor ezt mondta nekik: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené.“

22 Ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták őt, és elmentek.

23 Ugyanazon a napon mentek hozzá a szadduceusok, akik a feltámadást tagadják, és megkérdezték őt: 24 „Mester, Mózes azt mondta: »ha valaki gyermek nélkül hal meg, annak testvére vegye el feleségét, és támasszon utódot testvérének.« 25 Volt pedig nálunk hét testvér: és az első feleséget vett, meghalt, és mivelhogy nem volt gyermeke, feleségét a testvérére hagyta. 26 Hasonlóképpen a második is, a harmadik is, mind a hetedikig. 27 Legutoljára pedig az asszony is meghalt. 28 A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindegyiké volt.“

29 Jézus ezt felelte nekik: „Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát. 30 Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben. 31 A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e, amit az Isten mondott nektek, amikor így szólt: 32 »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene«? Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.“

33 És a sokaság ezt hallva, csodálkozott az ő tudományán.

34 A farizeusok pedig amikor meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, egybegyűltek, 35 és megkérdezte őt közülük az egyik törvénytudó, hogy kísértse: 36 „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?“

37 Jézus pedig ezt mondta neki: „»Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.« 38 Ez az első és nagy parancsolat. 39 A második pedig hasonlatos ehhez: »Szeresd felebarátodat, mint magadat.« 40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.“

41 Mikor a farizeusok egybegyülekeztek, megkérdezte őket Jézus: 42 „Hogyan vélekedtek ti a Krisztus felől? Kinek a fia?“

Ezt mondták neki: „A Dávidé.“

43 Aztán megkérdezte tőlük: „Hogyan hívhatja tehát őt Dávid lélekben Urának, amikor ezt mondja: